A házigazdák
Erdeiné Csepregi Zsóka
Az anyai nagyszüleim tiszadorogmaiak, az édesapám szülei a Tisza másik oldalán, Egyeken laktak. Gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Fontos gyerekkori élményeim voltak a sütés-főzés nagymamámmal, a falusi sátras lakodalmak, ahol a lányok a harisnyájukat táncolták szét, a szilvalekvár főzések.
A munkám során is sokat merítek ezekből a gyerekkori élményekből: egy alapítványt vezetek, amelynek a fő profilja családi-, gyermekprogramok, közösségfejlesztő programok, edukációs programok szervezése. A gyerekeink Budapesten születtek, de ők is sokat nyaraltak Tiszadorogmán, a „nagyi táborban”. Nagyon szeretem a vidéket, az itteni embereket, a természetet, a hagyományokat. Szívesen teszek azért, hogy mindez megmaradjon az utánunk jövőknek, a fiataloknak. Ezért is szerveztünk 2023 nyarán az alapítvánnyal Boglya Feszt néven öko-művészeti fesztivált Tiszadorogmán és a környező településeken.
Erdei Gyula
Az anyai és az apai nagyszüleim is tiszadorogmaiak. Gyerekkorom nagy részét itt töltöttem. Édesanyám ma is itt él. Településmérnökként szakmailag is foglalkoztat az élhető, fenntartható település, az önellátás elmélete és gyakorlata. Jó érzéssel tölt el amikor a vidéket járom, ha azt látom, hogy az épített környezet értékeit, emlékeit gondozzák, fenntartják, hogy mai funkcióval telik meg a régi épület. Meggyőződésem, hogy a jövő modernsége megfér a múlt hagyományos értékei mellett, sőt. A vidék még sok meglepetést tartogat a városi ember számára, de az itt élőknek is. Szeretem ezt vidéket. A dédszüleim nyomában járok és ez jól van így. A Dorogma Vendégház számomra nem csak egy szálláshely, hanem egy értékközvetítési, szemléletformálási lehetőség is. Szeretném megőrizni, megmenteni azokat az értékeket, amelyek az épített környezeti emlékeket jelentették a régi falusi környezetben.
Az úgy volt, hogy…
A dédszüleink, nagyszüleink nyomában járunk mindketten, amikor Tiszadorogmán vagyunk. Életvitel szerűen még nem itt élünk, de sokat vagyunk itt. Itt nyaraltak a gyerekeink több nyáron keresztül a „Nagyi táborban”. Ebből az ötletből született a falusi tábor gondolata, azonban előbb táboroztunk itt gyerekekkel, később családokkal, mint ahogy vendégházunk lett volna. Az élet úgy hozta, hogy a 8. falusi tábornak már a vendégház adott otthont.
2018-ban, egy héttel a falusi tábor előtt kaptuk meg a vendégház kulcsait. Küzdöttünk az idővel és a pókokkal (évek óta nem használták az épületet). Azóta is csinosítjuk, építgetjük, szépítgetjük a házat. A ház kifejezi azt, amit képviselünk: a hagyományokhoz, a természethez, természetességhez való kötődést, de azt is, hogy ezt másoknak is meg szeretnénk mutatni. Elköteleződtünk az edukáció felé is. Sok projektünk tapasztalati tanulási projekt vagy kapcsolódik társadalmi felelősségvállaláshoz, öko szemlélethez.
Kora tavasztól késő őszig kertészkedünk és megtermeljük a családunk számára a zöldségeket. Nyitottunk a közösségi kertészkedés felé is. Hogy ez mit jelent, olvasd el a blogon. 🙂 Ha érdekel, gyere, #vanmitcsinálni, szeretettel várunk! Sok gyümölcsfát is ültettünk (alig volt a portán). Diófát is. A népi mondás szerint, aki diófát ültet, az nem magának ülteti (sokára fordul termőre). Bízunk benne, hogy lesz, aki folytatja majd, amit mi elkezdtünk.
Falusi közösségi projektjeinket, a „zöld horda” növekedését, küzdésünket, a természettel a vendégház FB oldalán vagy insta oldalán is követhetitek.
Örülnénk a találkozásnak! 🙂
A jövő tervei...
Bízunk benne, hogy nagyon jó dolgokat fogunk megvalósítani a vendégházban. Sok gyümölcsfát ültettünk, várjuk, hogy termőre forduljanak, hisz közösségi befőzéseket is tervezünk. Szeretnénk egy nyári konyhát építeni, fedett főzési lehetőséggel, kinti vizes helyiségekkel is bővülni. Szeretnénk, ha a ház a hozzánk érkező vendég családok, gyerekek igényeit maximálisan kiszolgálná úgy, hogy közben ők is aktívan pihennek, töltődnek, falusi élményeket szereznek.
Szeretjük ezt a falut, ezt a vidéket. A helyiek kedvesek, vendégszeretőek. A helyi asszonyok közössége példaértékű: őrzik hagyományaikat, odafigyelnek egymásra. Bízunk benne, hogy a hozzánk érkező vendégek is olyan jól fogják magukat érezni nálunk, mint ahogyan mi érezzük magunkat Tiszadorogmán.